Shark
minden ami cápa

Hogyan meneküljünk meg?

 

Magyarázat: A fekete szöveg a capa.lapja.hu oldal szerkesztőjének a szövege, míg a piros Skyer Triann magyarázata.

 

Sokan félnek a cápáktól, pedig NEM kéne. Sokkal inkább a cápa félhetne tőlünk!!! Gondoljunk csak bele, évente maximum 20-an halnak meg cápatámadásokban, míg az ember évente 100 millió cápát pusztít el. Másrészről hetente többen halnak meg kígyómarásban, mint évente cápatámadásban. Viszont, ha mégis félsz a cápáktól, jó helyen jársz, mert most feltárjuk előtted a titkot, hogy hogyan menekülhetsz meg előlük.

A cápa szimata és látása elsőrangú. Több kilométerről megérez egy csepp vért, ezért ha lehet sebinket ragasszuk le, mielőtt bemegyünk a vízbe. Ez bolondság. A Cápa az emberi vérre nem támad. Nincs evolóciós eggyezés a két faj között. Tehát nem szerepelünk a cápa étlapján!! A vérengző mozdulatoknak és a vérszagnak tehát nem tud ellenállni.

A cápák reakciói általában automatikusak. Ha például valaki szembeúszik, megmenekül. Nem minden esetben. A cápák remek tulajdonsága, hogy ha nagyon akarnak, akár a farkugig is elér a szájuk. Rendkívül hajlékonyak.

Mivel a cápa szája az orra alatt található és a cápa NEM FORDUL VISSZA.

Az emberre általában azért támad rá, mert alulról úgy látszik az úszása, mint egy vergődő hal és mint már említettük, ezeknek nem tud ellenállni. Tehát, ha valaki cápát lát a közelében, próbálja meg utánozni a halakat és úgy úszni. Ez a legroszabb taktika. Így méginkább a préda látszatát keltjük. Soha ne ússzunk csapkodva, vagy kutya úszásba, ahol lehetséges, hogy cápa van a közelbe.

A cápák idegközpontja az orra ezért, ha oda ütünk valamivel, vagy rúgunk, elmenekül. Az embert általában nem eszi meg, csak "megkostólja" és mivel érzi, hogy ez egyáltalán "nem finom", elmegy. Erre a kisérletre alapszik a gumiruha, melyet, ha felvesz egy ember, a cápa nem tudja megharapni, de ugyebár nem várható el tőlünk, hogy gumiruhába usszunk. Ez a legnagyobb marhaság amit hallottam. Viccnek is rossz. Gondoljunk csak bele. Egy cápa lendületből letép a végtagjainkat, és ugyanilyen könnyű szerrel képes a szörfdeszkát is átharapni. Jó tulajdonságuk még, hogy már fiatal korukban is hatalmas a harapási erejük.

Viszont az ember ilyenkor otthagyja egy-két végtagját. A szürfdeszkások felülről hasonlítanak egy fókára, és mint köztudott a cápa kedvenc élelme. A 2. világháború idején rengeteg cápatámadás volt és itt előfordult, hogy a tengerek tigrisei csak egy kiszemelt áldozatra támadtak rá. Az az egy kiszemelt áldozat minden esetben el volt gyengülve, vagy rettegett, ami nem is csoda. De egy cápa ezt megérzi. Jobban mint bármilyen állat.

A világháború idején egy bizonyos folyadékot adtak a katonáknak, de ez semmit nem használ. A tudósok megvizsgálták, hogy a legtöbb támadás vasárnap délután történik és a legkevesebb pénteken. A tudósok mára azt is megállapították, hogy a támadások nagytöbbsége a reggeli, délelőtti, koraesti, és éjszakai órákban következik be. Mivel a cápák általában ekkor táplálkoznak. Verőfényes déli napsütésbe túl rosszak a fényviszonyok a cápa számára, sötétben szürkületben viszont remekül lát! Az előbb említett statisztika nem a cápák támadási szokásaira utal, hanem a fürdőzők szokásaira.

A cápa mindent megeszik, ha éhes, tehát az is egy jó módszer, ha előtte "megetetjük szörfdeszkánkkal". Valóban remek módszer a cápa szájába betolni a szörfdeszkát. Ez akár életet is menthet.

Tehát a megmenekülés módjai:
-fürdés előtt sebeinket ragasszuk le,  tény, hogy bizonyították a cápák az emberi vérre NEM támadnak
-szembeúszunk a cápával
-a cápa orrára ütünk, ez azért jó taktika, mert ott található az érzékelő receptoraik nagytöbbsége
-mozdulatlanná dermedünk
Soha ne essünk pánikba ha egy cápa ránktámad, mivel a pánikoló ember olyan elektromos rezgéshullámokat bocsát ki, amitől a cápa ingerülté válik, és támad.

 Segítsünk-e bajbajutott társainkon?

Sokszor megesett már, hogy amikor valaki közvetlen közelből élte át, miként támadta meg a cápa a hozzátartozóját, vagy a barátját, nem habozott, hanem rögtön belevetette magát a vízbe, hogy társának segítsen. De ami még ennél is csodálatosabb, hogy a segítőtárs rendszerint épp bőrrel úszta meg a kalandot, mivel a cápa támadásának célpontja változatlanul az elsőként vízbe esett ember maradt. A segítő gyakran meg tudta menteni társa életét, ha sikerült a sebesültet azonnal csónakba húzni, vagy benyomta a cápa egyik szemét, esetleg felszakította a kopoltyúnyílásait. Az utóbbi két cselekedet általában mindig hatásos megoldásnak bizonyult, ha végrehajtásához a veszélyhelyzet valakibe elég barátságot öntött. Az ausztrál Dr. David Coppleson cápatámadásokról szóló jelentésében 68 olyan esetről számolt be, amikor valaki a cápa által megtámadott ember segítségére sietett. Tizenkét esetben az életével fizetett a nemes lelkű segítő, feltehetőleg azért, mert a cápa bőrével véresre sebezte őt. De 56 esetben a megmentő sértetlenül élte túl a találkozást. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a cápák viselkedése kiszámíthatatlan.